Hetvenkét órát mindig kibír, egyébként meg tálalás előtt meg szoktam pirítani, hogy visszapuhuljon, de ropogós maradjon a széle.
Szokásos: váratlanul beállít a baráti társaság, szokás szerint éhesen, vagy átugrik a kollégiumból az öcsém, aki mindig éhes, vagy véletlenül én magam vagyok éhes és ennék egy tésztát.
Divat manapság különféle listákat felállítani, hogy az öt legszebb, a tíz legbiztosabb, a hét legizgalmasabb... Körülnéztem a konyhában, hogy én mit listáznék. Az étteremben adott a lista, az étlap, arról bármikor választhat a vendég, de ha viszonylag olcsó, egyszerű, gyors étel kell (és van otthon), akkor egyértelmű: tészta. Na de jöjjön a lista:
Gyors, finom és mégsem hizlal. Az egyszerű változatát fűszeres tejföllel készítem, de lehetne guacamoleval is, úgy egy kicsit összetettebb a quesadilla.
Háromféle citrus levét facsarom bele, de ha ez még nem elég, mehet bele egy kis méz is - attól teljesen megbolondul.
Ha naponta használjuk néhány havonta élezni kell - erre sokan nem gondolnak. Abból is le lehet mérni, hogy milyen gondos egy háziasszony és milyen fontos számára az otthoni konyha, hogy mennyire élesek a kései.
Hamar elfogy az a pár gombóc, de egy kiadós ebéd, vagy vacsora végére pont elég. Elegánsan, mentalevéllel és csokiöntettel tálalom...
