Szokásos: váratlanul beállít a baráti társaság, szokás szerint éhesen, vagy átugrik a kollégiumból az öcsém, aki mindig éhes, vagy véletlenül én magam vagyok éhes és ennék egy tésztát.
Divat manapság különféle listákat felállítani, hogy az öt legszebb, a tíz legbiztosabb, a hét legizgalmasabb... Körülnéztem a konyhában, hogy én mit listáznék. Az étteremben adott a lista, az étlap, arról bármikor választhat a vendég, de ha viszonylag olcsó, egyszerű, gyors étel kell (és van otthon), akkor egyértelmű: tészta. Na de jöjjön a lista:
A három leggyorsabb tészta
- paradicsomos tészta
- tejszínes tészta
- olajos tészta
A paradicsomos tészta
Az alap tészta persze lehet tagliatelle, spaghetti, millióféle van. Nagyon szokták szeretni, persze, csak ha friss paradicsomból van. Hangsúlyozom, hogy frissből, mert tudom jól, csábítóan egyszerű az instant, zacskós szósz-port felfőzni, aztán le is van tudva. Igazából, meg ha van is otthon friss alapanyag, nem tart lényegesen tovább a friss alapanyagok használata, és nincs benne a sok "e", meg talán fogalmunk sincs mi még. Ja, és finomabb. (Gondoljunk bele, kissé előreszaladva, hogy mennyivel markánsabb az íze annak a szalonnának, amit saját magam pirítok a fokhagymán, öntöm bele a tejszínt, fűszerezem és kész a carbonara. Ugye ezt porból nem lehet?!) Az egyetlen, amivel még nyomába lehet érni a friss paradicsomnak, az a konzerves hámozott paradicsom, de több engedmény nincs.
Ahogy készítem:
a hagymát lepirítom, rádobom a konzervet, és/vagy a friss paradicsomot, sóval, borssal, fokhagymával (esetleg pici cukorral, oregánóval ízlés szerint) ízesítem, és a végén, a felforrás előtt megy bele egy marék friss bazsalikomlevél, leturmixolom és kész a paradicsomszósz. Ebbe forgatom bele a tésztát (és nem fordítva, nem a tésztára a szószt, a szószba a tésztát!), parmezánnal tálalom.
A tejszínes tészta
Ebbe is sokféle dolog kerülhet. A tejszínes szószba mehet bacon, pármai sonka, spárga, csirke, kukorica. Most nézzük az egyik legközkedveltebbet, a spaghetti carbonarát, annak is az egyszerűbb változatát. Kipirítom a bacon szalonnát, ráteszem a szeletelt, vagy zúzott fokhagymát, azt is kipirítom (ugye a fokhagymát nem szabad sokáig pirítani, mert keserű lesz), beleöntöm a tejszínt, és az egész nagyjából három perc alatt visszaforr mártás sűrűségűre, közben ugye kifő a tészta, belepörgetem és kész.
A parmezánhoz elárulok egy trükköt: nem szeretem az előre lereszelt parmezánt, nem az igazi, nem is elegáns. Fogom a zöldséghámozót és a parmezán tömbből vékony forgácsokat hasítok, és azzal tálalom. Nem fogy belőle több, mint a reszeltből, és amúgy is a nem eredeti parmezán, a hasonló parmezánféle (ami kb. 3000 Ft/kg és nem 6-7000) is használható, illetve, ha gyermekeknek készítem, akkor trappistát reszelek rá, mert a parmezánnak van egy kissé kesernyés íze, amit a felnőttek nagyon is szeretnek, de a gyerekek szívesebben eszik a megszokott trappistával.
Az olajos tészta (aglio olio)
Na ez tényleg az egyik leggyorsabb étel, a 10 perc szinte sok is rá, az alatt már majdnem meg is eszem. Semmi különleges nem kell, olivaolaj, fokhagyma, fűszerek és persze a tészta. Kipirítom a fokhagymát (kis chilivel), az olivaolajjal, belepörgetem a tésztát és készen is vagyok. Mehet rá a parmezán, esetleg pecorino (érlelet juhsajt).