Hamar elfogy az a pár gombóc, de egy kiadós ebéd, vagy vacsora végére pont elég. Elegánsan, mentalevéllel és csokiöntettel tálalom...

Egy olasz városhoz és egy budapesti olasz étteremhez kötődő gasztro-blog talán nem is kezdődhet más étellel, mint a tiramisuval. Érdekesség, hogy egy új keletű édességről van szó: a tiramisu receptje a 60-as évek előtt nem nagyon szerepelt a szakácskönyvek lapjain, azóta viszont számos variációját kínálják, sokféle ízesítéssel és formában. Eredete egyértelműen Olaszországhoz köthető, de több tartomány is sajátjának tudja.

Nagyon praktikus, mert előre elkészíthetem otthon is, beteszem a hűtőbe, és bármikor jön a vendég, gyakorlatilag egy pillanat alatt kikanalazom a gombócokat a tányérra, díszítem és várom a mosolyt, mert a tiramisu mindig finom. Amúgy saját találmány, hogy ne a mindenhol ismert és megszokott négyzetes formában tálaljam. így jobban látszik miből van és különleges formák összerakására is alkalmat ad. A vendég persze először meglepődik, mert a "kockát" várja, ami jellemzően túlságosan meg van szórva kakaóporral és ez egy óriási hiba. A sok kakaópor fullasztóvá teszi, így meg csak pont annyit teszek rá, hogy ízesítse a desszertet.

A tiramisu lelke közismerten a mascarpone sajt és az amaretto (mandula) likőr. Először a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját porcukorral habosra verjük, utána megy bele a mascarpone, és ezt türelmesen, tényleg minél hosszabb ideig keverjük (géppel), mert ettől fog besűrűsödni a krém. Ha nem vagyunk elég türelmesek, akkor a hűtőben még megáll a dobozban, de a tányéron meg szét fog folyni.

Tehát benne van a porcukor, a tojássárga, a mascarpone, ezekből már kész a masszív krém, majd a tojásfehérjét habbá verjük, és az egész habot belekeverjük a krémünkbe. A tradicionális tiramisunál ennyi a krém, de én szoktam egy kis felvert tejszínhabbal dúsítani, hogy még masszívabb legyen az állaga, még jobban összefogja a krémet. A mascarpone egy ízetlen, nagyon krémes sajt. Hogy megkapja azt a jellegzetes ízét a tiramisu jön bele az amaretto likőr, és amitől olasz is lesz, az a jó, sötét pörkölésű kávé. Az igazi Tiramisunál fontos, hogy jó kávét használjunk, ne sajnáljuk és ne helyettesítsük aromával az amaretto likőrt. Olyan kis mennyiség kerül egy adagba, hogy nem kell aggódni a jogosítvány miatt.

Beáztatom a babapiskótát a kávéba, megy rá egy réteg krém, újabb piskóta, újabb krém, ameddig az edényem (dobozom) fala tart. A kávé nálam hosszú kávé, kis cukorral és abba is teszek egy csöppnyi amarettót, a babapiskóta pedig olasz, cukrozott, és annyi a titka, hogy az olasz babapiskóta már eleve nagyon puha, csak egy pillanatra kell beletenni a kávéba és ki is nyomkodom, mert különben elázik az egész. Jönnek a rétegek, piskóta, krém, piskóta, krém, a tetejére pedig csak finoman a kakaópor. Beteszem a hűtőbe és készen is vagyok.

Aki kíváncsi, milyen az én tiramisum, megkóstolhatja az Assisi Étteremben.